Fókusz terápia
A Fókuszolást az 1950-es évek végén fedezték fel, amikor a Chicagói Egyetem professzora, Eugene Gendlin kutatta a kérdést: „Milyen jellemzői vannak annak a kapcsolatnak, ami valóban segít? Milyen változások történnek sikeres terápia esetén?”
Gendlin és munkatársai több száz terápiás ülés felvételeit tanulmányozták, lenyűgöző és fontos felfedezést tettek: a sikeres terápiás kliensek többet tudtak tenni, mint aggódni a jövőért vagy elemezni a múltat. Megállhatnak és odafigyelhetnek arra, ami a jelen pillanatban, a testükben történik, válaszul a problémára. Néha oly módon, amit szavakkal nem lehetett könnyen átadni. Gendlin kifejlesztette az általa „Fókuszolásnak” nevezett módszert, hogy bárki megtanulhassa miként lehet megtapasztalni az áttöréseknek ezt a mélyreható módját akkor, ha azzal foglalkozunk, ami épp visszatart.
A legfontosabb dolog a fókuszolás-orientált terápiában, hogy egy elfogadó légkör várja a klienst és arra bátorítja, hogy megvizsgálja azt, amit éppen átél.
A testben őrzőtt múltbeli traumatikus élmények a fókuszolás segítségével feltárhatóvá válnak, így lehetőség nyilik a testben rekedt feszültségek oldására is.
